I. Szent László Árpád-házi magyar király Lengyelországban született 1046 körül. I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második fia volt. Bátyja, I. Géza után lépett a trónra, utóda Könyves Kálmán volt. Uralkodása 1077-1095 között tartott, ami alatt nyugalmat, rendet tett az országban. A magántulajdon védelme megszilárdult az országban. Az általa hozott törvények a magyar jog legszigorúbb törvényei voltak. Rendkívül szigorú törvényei ellenére emlékét rengeteg legenda, falfestmény őrzi. Szent László a gyengék védelmezője. Nevének jelentése: hatalom és dicsőség.

Uralkodása alatt Magyarország először volt képes a hódításokra. 1091-ben elfoglalta Horvátországot, miután beavatkozott az ottani belviszályokba. Miközben viszont Horvátországban hadakozott, a kunok feldúlták, kifosztották az országot. Ennek hírére haza tért, és üldözőbe vette a kunokat, akik felett győzelmet aratott.  

Erősen keresztény hitű, bátor, harcias király volt. Az ő uralkodása alatt avatták szentté Gellért püspököt, I. Istvánt, és Imre herceget.

Szent László király 1095. július 29-én halt meg. Egy ideig Somogyvárott nyugodt a teste, majd később 1106-ban Váradon, az általa alapított székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Szentté avatását III. Béla király sürgette, így 1192-ben III. Celesztin pápa a szentek sorába iktatta. A néphiedelem szerint ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, akkor Szent László király „kijön” a sírjából, és győzelmet arat az ellenségen.

Forrás:

http://www.szlgbp.sulinet.hu/

http://www.katolikus.hu/szentek/0627-92.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Imre